KIÁLTVÁNY

A profithajsza társadalmának szolidáris társadalommá történő átalakításáért

Kép: Alessandra Sicuro, “”Életfa. Ontrantói mozaik””, 2016

Bevezetés

Egy vírus válságba sodorta az egész világot: a Covid 19 nagyon rövid idő alatt elterjedt az egész bolygón, a világ népességének felét önkizárásba sodorta, leállította a produktív, kereskedelmi, társadalmi és kulturális tevékenységeket, és továbbra is folytatódik, áldozatokat követelve.

A szociális és egészségügyi szükséghelyzetben mindannyiunkat megpróbált a létbizonytalanság, az emberi és a társadalmi élet törékenysége és kölcsönös függés. Világossá vált, hogy mely tevékenységek és munkák nélkülözhetetlenek valóban az élet és a közösség számára. Bizonyítékot kaptunk arra, hogy mennyire gyenge a kapcsolat az Élettel és a különféle ökológiai rendszerekkel: nem vagyunk a bolygó tulajdonosai, és nem is birtokoljuk a benne rejlő életet: a földi élet részei vagyunk, és ettől függünk.

Évtizedek óta politikánk az elvonás, a privatizáció és a társaságok, a profit által vezérelt globalizáció, és ez egy súlyos epidemiológiai problémát tömeges tragédiává változtatott, megmutatva, hogy az egészséghez való jog mennyire alapvető és széles társadalmi dimenzió.

A járvány kiemelte azt a tényt, hogy a piac önérdekű gondolkodásán és profitján, az ragadozó-ember szemléletén, az összes élőlény puszta tárgyakká való redukálásán alapuló rendszer nem képes senkinek és semminek garantálni a védelmét.

A járvány bizonyítja a fennálló rendszer válságát, amelynek legfőbb bizonyítékait a drámai éghajlati válság határozza meg, melyet a globális felmelegedés okoz, és a soha nem látott szintet elérő gigantikus, világméretű társadalmi egyenlőtlenség.

Az éghajlati veszélyhelyzetek kiterjednek a geológiai, kémiai, fizikai és biológiai egyensúly egészére, amely lakható hellyé teszik Földet: a társadalmi egyenlőtlenség a pandémia révén még nyilvánvalóbbá vált, világosan megmutatva, hogy a jelenlegi gazdasági, egészségügyi és kulturális rendszer eszközeivel képes megkülönböztetni az emberhez méltó életet és az értéktelen, pazarló életet – egyoldalúan az utóbbit dicsőítve.

Az éghajlati igazságosság és a társadalmi igazságosság ugyanazon érem két oldala, és rendkívül rövid idő alatt radikális irányváltást követelnek, tekintve a jelenlegi gazdasági világrendszert, valamint annak társadalmi, környezeti és éghajlati vonatkozásait.

Semmi sem lehet olyan, mint korábban volt, abból az egyszerű okból, hogy a katasztrófát pontosan az eddigi gyakorlat idézte elő. Egy felelős társadalom felépítésével, amely az öngondoskodásra és a másokkal való törődésre, a következő generációk, továbbá a Föld élővilágának, közös otthonunknak a gondozására épül – minden eddiginél határozottabban szembe kell szállnunk azzal a rendszerrel, amely mindent a profitgazdaságnak vet alá.

1. Áttérés az ökológiai társadalomra

Az éghajlati vészhelyzet drámai módon közeledik a visszafordíthatatlansághoz. A megoldáshoz rendelkezésünkre álló idő gyorsan fogy: a globális felmelegedés egyre rosszabbá válik, a pusztító tűzesetek száma egyre nő, a gleccserek eltűnnek, a korallzátonyok egyre gyorsabban halódnak, egész ökoszisztémák, valamint az állat- és növényfajok eltűnnek, az áradások és az extrém időjárási események gyarapodnak.

A járványok miatti növekvő kiszolgáltatottságunknak is mélyben húzódó oka a természetes ökoszisztémák pusztulása, az ipari módszerek egyre kiterjedtebb alkalmazása, elsősorban az élelmiszer- és mezőgazdasági szektorokban, valamint a pénzeszközök, az áruk forgalmának, és az emberek kontinentális vándorlásának gyorsuló üteme.

A mérgező vegyszereken és ipar-intenzív állattenyésztésen alapuló termelési modell az erdőirtások területi növekedését és az életformák sokféleségének drasztikus csökkenését okozza. Mindez, – a növekvő urbanizációval, a mega-városok terjeszkedésével és a környezetszennyezés fokozásával – számos állat- és növényfaj életfeltételeinek hirtelen változásához vezetett. Ezáltal felszámolta a jól bevált létrendszereket, megváltoztatta működésüket, és veszélyes közelségbe hozta a vadon élő és a házi állatokat.

A pusztítás miatt rendkívül felgyorsult idővesztés feltétlen és drasztikus irányváltást követel.

Elő kell segítenünk a természet tartalékainak és az élelmiszer-nagykereskedelmi láncok vissza-társadalmasítását, megóvva őket az agrárvállalkozások nagymértékű terjeszkedésétől, annak érdekében, hogy garantáljuk az élelmiszer-ellátás nemzeti önállóságát, a népek jogát az egészséges, és kulturálisan megfelelő élelmiszerekre, melyek ökológiailag megfelelő módon, és természetbarát módszerrel készülnek.

El kell kezdeni a technológiai-, az ipari rendszer átfogó természetalapú átalakítását a “mit, hogyan, hol, mennyit és kinek” előállítására vonatkozó kollektív döntéstől kezdve. Természeti rendszer-alapú és körkörös megközelítést kell alkalmaznunk a feldolgozási ciklusok és az élelmiszerláncok számára is, az anyagok kitermelésétől a gyártásig, a fejlesztéstől a piacon át a végső fogyasztásig.

Meg kell fordítanunk a nemzetközi kereskedelem és a pénzügyi befektetések menetét, és a nyereség jelenlegi érinthetetlenségét az emberi, a környezeti, a gazdasági és a szociális jogok sérthetetlenségével kell felváltanunk. Minden társadalmi és környezetvédelmi védelemre vonatkozó szabályt kötelezővé kell tennünk minden vállalkozás számára a kisvállalatokkal kezdve, ahelyett, hogy egyenértékűként fogadnánk el az eseti önkéntes vagy emberbaráti megfontolásból teljesítéseket.

Egy új energetikai szemlélettel, a fosszilis tüzelőanyagok azonnali elhagyásával, a „termikus, központosított és militarizált” energia helyett „tiszta, területi és demokratikus” energián kell alapulnia. A szárazföld és a szállítmányozás egészséges megközelítésével le kell állítani a termőtalaj, a haszontalan és káros nagy- és kevésbé nagy gyártóművek fogyasztását, elérve, hogy olyan közösségekben, városokban és települési rendszerekben élhessünk, amelyek a méltó életnek, a társadalmi kapcsolatoknak és a kultúrának összefüggő, élhető helyszínei lehetnek.

Az emberi lények és a bolygó minden más életformájának erőviszonyait mélyen át kell gondolni: nem figyelhetjük tétlenül ennyi állatfaj pusztulását és milliárdnyi ember brutális kizsákmányolását, azt hívén, hogy mentesek maradhatunk a járványos, környezeti, ökológiai és etikai következményektől. Szükségünk van egy természet-felfogási és kulturális forradalomra, amely inspirálhatja és elősegítheti mind a közgazdaság, mind az életmód változását.

2. Munka, jövedelem és jólét a szolidáris társadalomban

A járvány még nyilvánvalóbbá tette azt a tényt, hogy a kiegyensúlyozott természeti és társadalmi reprodukció biztosítása nélkül nem lehet gazdasági eredményt elérni, amint azt az őslakos népek életfelfogása mindig is állította.

A társadalmi újratermelés, amely az élet teljes méltóságának garantálásához szükséges összes tevékenységet és intézményt igényli, az önmagunkkal és másokkal való törődést, a környezettel való törődést jelenti: és e kérdések között kell átgondolni az egész társadalmi-gazdasági modellt.

A járvány egyre mélyebb elkeseredettségbe sodorta a társadalom kiszolgáltatott csoportjait, a migránsoktól a hajléktalanokig, a munkanélküliektől a fogyatékkal élőkig, a gyengéktől az eltartottakig; kiszélesítette a bizonytalanság állapotát, melyben az emberek milliói találták magukat jövedelem nélkül.

A szolidáris társadalom nem létezhet anélkül, hogy legyőzné a bizonytalanság minden kiváltó okát, és ne fogalmazná meg újra a társadalmi jólét, a munka, a jövedelem és a jólét fogalmát.

A gazdaság átalakítása egy olyan harc, amely kiiktatja mindazokat a tevékenységeket, amelyek károsítják mind az emberek közötti, mind a Földdel való együttélést, az önellátás-, és az egész társadalom ellátását biztosító különféle tevékenységek előmozdítása érdekében: az élet olyan reprodukciója révén, amellyel a legjobb létfeltételekhez juthatunk.

A munkának a szükséges munka széles körű társadalmasításán kell alapulnia, az egyes, munkára fordított idők határozott csökkentésével együtt: így a munkához való hozzáférés az együttműködés újraelosztásának eredménye lesz, nem pedig az emberek és az országok közötti kegyetlen verseny. Új felfogást kell kialakítanunk, amely csereértéket aláveti az értéknek, és a termelés szervezésére a társadalmi, környezeti és nemi igények alapján kerül sor.

Ha ennek az új társadalmi megegyezésnek az öngondoskodás, a másokkal és a környezettel való törődés a célja, akkor a jövedelem a mindenki tevékenysége közötti együttműködés társadalmi eleme, és a garantált jövedelemhez való jog nem más, mint minden egyén központi szerepének elismerése, egy olyan társadalom felépítésére végzett tevékenység, amely mindenkiről gondoskodik és senkit sem hagy figyelmen kívül, megszüntetve a létbizonytalanságot, a kirekesztést és a marginalizálódást az emberek életéből.

Teljes mértékben el kell ismerni a tudáshoz, az oktatáshoz, a kultúrához, a helyes információkhoz és a tanuláshoz való jogot, mint az egyenlőtlenség csökkentésének egyik hatalmas tényezőjét, s amelynek közismert oka a kulturális szegénység. Új egyetemes jóléti rendszert kell megvalósítani, amelynek a személyes viszonyok közösségének és egymást segítő kölcsönösségnek az elismerésén, a közszolgáltatások kollektív önigazgatásán és a közösség építményének gondozásán kell alapulnia.

3. A közterületek és a közszolgáltatások ismételt társadalmi köztulajdonba vétele

Nincs védelem, ha az élethez és az életminőséghez való alapvető jogok nem biztosítottak. A természetes társadalmi értékek felismerése, a víztől kiindulva, valamennyi a bolygónk életéhez nélkülözhetetlen hasznosságok, és a társadalmi közösség megköveteli, hogy a társadalmi, az ökológiai és a nemi alapelveket a pénzügyi mindenhatóság helyébe emeljük; mivel azok kezdettől fogva a természetes és társadalmi polgári közösségek lételeme, és az élet méltóságának, a területi kohéziónak, valamint a környezeti és közösségi orientációjú társadalomnak megalapozó elemei.

Ha meg akarjuk védeni a közterületeket és a közszolgáltatásokat, amelyek garantálják hozzáférésüket és hozzáférhetőségüket, azonnal ki kell vonnunk őket a piacról, és decentralizált, közösségi alapú, és részvételen alapuló felhasználásukat kell megvalósítanunk. Kötelező társadalmasítani az összes alapvető árut, legyen az stratégiai és általános célú: az alapvető cikkektől és szolgáltatásoktól kezdve (élelmiszerek, víz, oktatás és kutatás, egészségügyi és szociális szolgáltatások, lakhatás); azokon át, amelyek az egyéb gazdasági tevékenységek jelentős részét lehetővé teszik (közlekedés, energia, telekommunikáció); a tudományos, technológiai és kulturális típusú hosszú távú befektetési döntésekig, amelyek képesek az emberek anyagi és szellemi életét hosszú időn át, és jelentős mértékben módosítani.

4. A területközpontúság és a helyi demokrácia

Eddig teljes mértékben az áruk, az emberek és a pénz áramlásának mennyiségén és sebességén, a globális piacok központjában és az intenzív termelésen, valamint a pénzügyi, termelési és társadalmi rendszerek ezt követő szabályozatlan hiperkapcsolódásán alapuló növekedést éltünk meg. Ez volt a fő eszköz, amely lehetővé tette, hogy a vírusként, soha nem látott sebességgel terjedhessen el az egész bolygón, szakvezetők és szaktechnikusok, valamint a logisztikai és szállítási dolgozók, valamint a turisták testében utazva.

A társadalomszervezés újragondolása magában foglalja a termelési tevékenységek áthelyezését a területi közösségekből és az azokhoz kapcsolódó együttműködésből kiindulva, amelyeknek mind egy új, környezetvédelmi, társadalmi és etikai alapú, átalakító közgazdaságtan magjává kell válniuk.

A közösségi tereknek, tájegységeknek, ahol az emberek és állatok együtt élnek, mindegyiknek visszafordíthatatlan története, kultúrája és identitása van. A globalizációs gyalugép megpróbálta homologizálni a különbségeket és sajátosságokat, olyan ellenállásokhoz vezetve, amelyek túl gyakran szorultak zárt és a kiváltságok kommunista változatai felé. A kulturális kihívás itt szintén az, hogy a jövőt nyitott, együttműködő, befogadó és egymástól függő közösségek rendszereként tervezzük meg.

Ez magában foglalja a politikai döntések területi újrarendezését is, amelynek alapvető szerepét a városi tanácsokra, a városokra és a területi közösségekre bízzák, mivel ezek a valódi helyi demokrácia helyszínei, amelyek lakói előkészítő szerepet vállalnak a kollektív döntéshozatalban. A nemzeti és nemzetközi intézmények közösségivé tétele biztosítja, garantálja és védi az állampolgári egyenlőséget, jogok és kapcsolatok terén egyaránt, mind az országrendszerek és a regionális és kontinentális rendszerek, mind a világrendszer egészében.

5. Béke, együttműködés, befogadás és szolidaritás

A járvány nem tartotta tiszteletben a sokféle földrajzi és társadalmi megosztottságot, sem az ember által felépített hierarchiákat: a határoktól a társadalmi osztályig, a faj hamis koncepcióján át. Bebizonyította, hogy a valódi biztonság nem építhető fel mások ellen és rovására: a biztonság érzéséhez mindenkit biztonságba kell hozni.

Ennek megvalósításához elengedhetetlen, hogy minden nép megkapja az egészséges környezethez való jogot, a társadalmi egyenlőséget, a természeti erőforrásokhoz való pusztulásmentes hozzáférést.

Meg kell állítanunk minden hatalmi politikát az emberek közötti viszonyokban, véget vetve minden gyarmatosító politikának, amelyet katonai uralom és háború, kereskedelmi vagy befektetési megállapodások, emberek, élőlények és a közös otthon kizsákmányolása révén gyakorolnak. Már nem fogadhatjuk el, hogy a fogyasztási szintünket más országok erőforrásainak kiaknázása és felháborítóan egyenetlen csere kapcsolatok támasztják alá; nem fogadhatjuk el a katonai szövetségek létezését sem, amelyek célja a stratégiai területek és erőforrásaik ellenőrzés alatt tartása és kiaknázása.

A szolidáris társadalom visszautasítja a természet kizárólag kereskedelmi szempontok alá vetését, mert ez kifosztja az őslakos népeket, megszünteti a közös természeti erőforrásokat és megsokszorozza a környezeti pusztítást. Ezért a szolidáris társadalom támogatja a népek és közösségek önrendelkezését, a tisztességes kereskedelmet, a horizontális együttműködést és a globális közösségek közös és egyetemleges felelősségének fenntartását.

A migráció elleni háború mára a jelenlegi globális rendszer egyik alapeleme lett. A bolygó egész területe – a tengerek, a sivatagok, a határzónák – óriási nyílt temetőkké váltak, ahol gyötrő erőszak hat és elnyomás zajlik, ahol emberek millióitól tagadnak meg minden jogot és méltóságot.

A szolidáris társadalom árkokat temet és falakat bont, de erődöket sem épít. Nemet mond a hatalomra, és elismeri a népek közötti együttműködés szükségességét. Szembesíti és felülírja az intézményi rasszizmust, valamint a gazdasági és kulturális gyarmatosítást, amelynek révén az uralkodó hatalmak ma is hatalmukban tartják mindennapi embereket, a kulturális ismereteket és a bolygó erőforrásait. A szolidáris társadalom visszautasítja a fasizmus, a rasszizmus, a szexizmus és a diszkrimináció minden formáját, és hidakat épít a vendégszeretetet, a kölcsönös jogokat és a szolidaritást gyakorló emberek és kultúrák között.

6. A tudomány és a technika az életet szolgálja, ne a háborút!

A tudományos kutatás és a technológiai innováció elengedhetetlen a mindenki számára tisztességes életet lehetővé tevő szolidáris társadalom felépítéséhez, de romboló elemekké válhatnak, ha az elnyomás és a háború és nem az élet szolgálatába állítják őket. Céljaikat és eredményeiket az eredeti, a társadalomtól nyert felhatalmazásuknak kell alávetni, s nem a társadalom önkényuralmi vezetésének; a megtermelt társadalmi jövedelem újraelosztásának és nem a vagyonfelhalmozásnak; a béke és szolidaritás céljainak, és nem az élet, a társadalom és a természet pusztításának.

Különösen veszélyes, hogy az atomfegyverkezési verseny és e nukleáris fegyverek célbajuttatási rendszereinek fejlesztése még mindig zajlik, miközben a leghalálosabb fegyver használatának betiltása iránti nemzetközi elkötelezettségek gyengülnek. A társadalom ismereteit és forrásait nem lehet fegyverek gyártására, hadseregek megtartására, a katonai uralmon alapuló szövetségek tagjává váláshoz, katonai küldetésekben és háborúkban való részvételhez, a migránsok elutasításához, egy digitalizáltan manipulálható és hamisítható valóság felépítéséhez felhasználni. A jövőbeni intézmények formáit az Óriás Adattömegek, a Mesterséges Intelligencia és a digitális infrastruktúra feletti ellenőrzés határozza meg, és adat-függetlenségünknek az élet minden észszerű vonatkozásában érvényesülnie kell. Olyannak kell felfogni a digitalizált jövőt, amelyben az adatállományok nyilvánosak, és az ellenőrzött közjavak részei.

6. Pénzügyek az élet és a jogok szolgálatában

A járvány egyértelműen megmutatta, hogy az emberek gyógyítása érdekében az Európai Unió kénytelen volt felfüggeszteni a stabilitási paktumot, a pénzügyi egyezményt és a maastrichti referenciaértékeket. Ez azt jelzi, hogy ezek a kapcsolatok nemcsak feleslegesek, hanem az emberek életével, méltóságával és gondozásával is ellentétesek. A súlyos pénzügyi egyenlőtlenségek és a környezet drámai pusztulásának oka a gazdaságok pénzügyi helyzete, valamint a társadalom és a természet kereskedelmi célok alá vetése.

A pénzügyeknek az élet, és az emberi jogok szolgálatába állítása a megtermelt társadalmi vagyon visszavételét jelenti, mellyel eltörli az illegitim és gyűlöletkeltő adósságokat, erőteljesen progresszív adórendszert alkalmaz, amely képes elérni a forrásokat ott, ahol azok fellelhetők – a jómódú társadalmi osztályokban, jórészt ingatlanvagyonban, nagy üzleti profitokban.

Semmilyen ökológiai és társadalmi átalakulás nem lesz lehetséges anélkül, hogy véget vetnénk a globalizációnak, amelyet a kapitalista modellnek sikerült teljes mértékben megvalósítania: az áruk és a tőke ellenőrizetlen mozgását. A tőke határtalanná vált, korlátok nélkül haladhat ahová csak akar, meghatározva az államok gazdasági és szociálpolitikai döntéseit, versenyre kényszerítve őket; a nemzeti és külföldi befektetők számára előnyöket kínálva, megkárosítva ezzel állampolgáraik és a környezet jogait.

E cél elérése érdekében a bankrendszert államosítani kell, tevékenységüket megtakarítási, hitelezési és befektetési közszolgáltatássá alakítva, amelyek területileg szervezetten a felhasználók, a banki dolgozók, az önkormányzatok és a területi termelő szektorok közvetlenül működtetnek. Új, állami és részvételen alapuló finanszírozás nélkül a gazdasági és termelési modell ökológiai és társadalmi átalakítása nem lesz lehetséges, és a társadalommal kapcsolatos hosszú távú döntések a pénzügyi lobbik és a nagy multinacionális vállalatok hatalmában maradnak.

Olyan társadalmat akarunk, amely az életet és annak méltóságát állítja a középpontba;

képes kölcsönhatásban együttműködni a természettel;

amely termelése értékszempontokra épül, s a kölcsönösen előnyös cserékre;

az egyenlőségre épített kapcsolatokra;

és a közös döntéshozatalra.

Mindannyian együtt fogunk harcolni mindennek a megvalósításáért!

Forrás: https://globaldialogue.online/gd-en/2021/manifesto-out-of-the-profit-economy-building-up-the-care-society/

Fordította: Debreceni János

Hozzászólás

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük